Kéri Pharma Akkreditált Távoktató Program - Archívum

Visszatérhet archív anyagaink listájához, ha ide kattint.

2003. július - szak: gyógyszerész

Megjelent a GYÓGYSZEREINK című folyóirat 52. évfolyam, 2002. júniusi számában az 58-63. oldalakon. A kiadó és a szerkesztőség a közléshez hozzájárult.

SZTE Klinikai Gyógyszerészeti Intézete, Gyógyszertechnológiai Intézet

TRANSDERMALIS GYÓGYSZERBEVITEL*
SOÓS GYÖNGYVÉR1 DR., ERŐS ISTVÁN2 DR.

*A szerkesztőbizottság felkérésére írt tanulmány.

A közel három évtizede bevezetett új gyógyszerbeviteli mód jelentős lépés, non-invasiv módszer az egyenletes gyógyszer plazmasziszt eléréséhez. A dolgozat bemutatja a transdermalis rendszerek eddig kifejlesztett típusait: a membránnal, az adheziv réteggel szabályozott rendszereket, valamint a mátrix diszperziós és a vegyes felépítésű rendszereket, illetőleg az ilyen technológiai megoldásokban alkalmazott hatóanyagokat. Bár természetesen ezzel a gyógyszerformával kapcsolatosan is előfordulnak nem kívánatos hatások, az előny/kockázat mérlegelés esetében az előny irányába billen el a mérleg. Nem elhanyagolható, hogy a gyógyszerek ebben a formában történő alkalmazása esetén a betegek együttműködő készsége, compliance-e kifejezetten jobb, mint az a hagyományos orális gyógyszerszedésnél tapasztalható.

1. Bevezetés
"A bőrön keresztül ható transdennalis tapaszok egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, különböző méretű, flexibilis gyógyszerkészítmények. A transdennalis tapaszokat az ép bőrfelületen alkalmazzák azzal a céllal, hogy a hatóanyago(ka)t a bőrön keresztül juttassák a keringésbe." - mondja a gyógyszerkönyv definíciója a címben jelzett gyógyszerekről.
Az emberi bőr leglátványosabb, legkönnyebben érthető funkciója a gát, a barrier szerep, azaz a bőr akadályozni, vagy szabályozni képes a környezeti anyagok szervezetbe jutását, illetőleg a fiziológiás vegyületek elvesztését. A penetráció gátlása szempontjából legnagyobb jelentőségű az epidermis legkülső rétege, a stratum corneum. Bár ez a réteg mindössze néhány mikrométer vastagságú, mégis hatékony gátat képez a szervezet és a külvilág között.
A stratum corneum tulajdonképpen apoptotikus keratinocytákból áll, amelyek elvesztették sejtmagjukat, lényegében egy keratinban gazdag lipoprotein tartalmú burok. Az apoptotikus sejtek között lipid kettős rétegekből és közöttük lévő hidrofil anyagból álló matrix helyezkedik el.
Egy adott anyag szervezetbe jutása nem kizárólag a bőrön keresztül történő áthatolás függvénye, azaz nem csupán a vegyület fizikai-kémia tulajdonsága határozza meg, hanem befolyásolhatja a bőr metabolizációs készsége, illetőleg sokkal egyszerűbb módon, az alkalmazott vehiculum, a carrier és a bőr rétegei között történő megoszlás. Ez bizonyos esetekben nem kívánatos, vagy ellenkezőleg, előnyös rezervoár-képeződést eredményezhet.
A legtöbb gyógyszer, amely az epidermisen képes áthatolni, az intercellurális utat választja. Ennek következtében a hidrofob tulajdonságú stratum corneumon keresztül a zsíroldékony (lipofil) vegyületeknek a penetrációja sokkal jelentősebb, mint a vízoldékony (hidrofil) vegyületeké. A rendkívül erősen lipofil molekulák számára azonban a hidrofil matrix már akadályt képez. A vízoldékony vegyületek esetében a penetráció alternatív úton megy végbe: nevezetesen az ilyen tulajdonságú anyagok a megnyílt verejtékmirigyeken, illetőleg a szőrtüszőkön keresztül hatolnak be a szervezetbe. A teljes felszívódási felszínnek azonban ez a része kb. 1/10 százalékára tehető, következésképpen a vízoldékony vegyületek bőrről történő felszívódása gyakorlatilag elhanyagolható. [1]

2. Terápiás rendszerek - Transdermal Tranport Systems
Az 1970-es évek végén, 80-as évek elején indult meg erőteljesen az un. szabályozott vagy programozott gyógyszerleadás technológiai lehetőségeinek kutatása. A szabályozóa hatóanyag leadás azt jelenti, hogy a gyógyszerforma képes a terápiás hatás szabályozására. Ez a szabályozás kiterjedhet a hatás idejének, a hatás helyének vagy mindkettőnek a szabályozására. Más szóval a gyógyszerforma határozza meg a hatóanyag koncentrációját a célszövetben egy szabályozó-irányító programon keresztül. Ez a program általában egy fizikai kémiai jelenség (ozmózis, duzzadás, diffúzió stb.) [2].
A programozott hatóanyagleadás lényege két jelenségben foglalható össze: (1) a terápiás hatás időtartamát alapvetően a programozott hatóanyagleadás időtartama határozza meg és nem a farmakon farmakokinetikai tulajdonságai; (2) a hatóanyag plazma-, illetve szöveti-koncentrációja állandó marad adott ideig olyan szinten, amelyet optimálisnak választottak meg [3].
A terápiás rendszerek között különleges helyet foglalnak el a bőrön keresztüli szabályozott gyógyszerbevitelt biztosító rendszerek, vagy más néven transdermalis terápiás rendszerek (TTS). Kidolgozásuknak és elterjedésüknek három tudományos-technikai előfeltétele volt: (1) a bőrön keresztüli felszívódás beható ismerete, (2) olyan hatékony analitikai módszerek megjelenése, amelyek lehetővé teszik egyes hatóanyagok igen kis koncentrációinak pontos meghatározását biológiai miliőben, (3) fejlett műanyag kutatás, illetve gyártás [4].
A transdermális rendszerek kutatása is a 70-es években kezdődött. A tudományos érdeklődést e kérdéskör iránt jól jellemzi az a tény, hogy több kézikönyv és monográfia, nagyszámú összefoglaló cikk és számtalan kísérletes közlemény található ezen a területen. Fontosabb összefoglaló munkák: [3-12].

A transdermalis rendszerek előnyei és hátrányai
A transdetmalis rendszerek alkalmazása az alábbi előnyökkel jár [3, 9]:
- a gyomor-bél traktus és a máj kikerülésével a hatóanyagok) itt lezajló változásai kiküszöbölhetők,
- lehetőséget nyújt ez a forma a szűk terápiás indexű farmakonok szabályozott bevitelére,
- a rövid biológiai felezési idejű hatóanyagok, amelyek bevitelére csak az iv. injekcióforma nyújtott eddig lehetőséget - ezen az úton bevihetők,
- a keringésbe jutás nem pulzáló, hanem folyamatos,
- ép bőrfelület esetén minimális az alul- vagy túladagolás veszélye, mivel a felszabadulás folyamata szabályozott,
- a gyógyszerhatás - a készítmény eltávolításával - egyszerűen megszüntethető,
- a betegek alkalmazkodása ehhez a terápiás megoldáshoz általában jó.
Említést kell tenni a hátrányokról is:
- nagy molekulák számára ez a beviteli itt nem járható,
- a tapaszok nem minden bőrtípushoz tapadnak megfelelő módon,
- számos betegen tapasztaltak bőr-irritációt, melyet a tapasz ragasztó rétege váltott ki.
A transdermalis gyógyszerformákból a hatóanyag bevitele molekuláris diffúzió útján történik. A hatóanyag leadása a tapasz bőrre helyezésének pillanatával indul meg, és rövid idő alatt relatíve nagy mennyiségű hatóanyag kerül a bőrbe, amivel az exponált felület telítődik. A felszívódó hatóanyag mennyiségét tehát az exponált bőrfelszín döntően befolyásolja. Ezt követően a hordozóból a hatóanyag egyenletesen szabadul fel. Rövid idő - készítményenként változó - alatt hatásos plazmaszint alakul ki, amely a felszívódás és az elimináció egyensúlyának idejéig fennáll. A tapasz eltávolítása után a plazmakoncentráció a hatóanyag kinetikai tulajdonságainak megfelelően csökken.
Amennyiben a transdermalis tapasz normál, ép bőrre kerül, az abszorpciós rátát az applikációs bőrfelület nagysága határozza meg, nem pedig a tapaszban lévő teljes gyógyszermennyiség. Ez utóbbi a terápiás időtartam szempontjából meghatározó. Amennyiben a bőrfelület permeabilitása fokozott, pl. atopiás egyének estében, úgy túladagolás veszélye állhat fenn.
A hatóanyagok kiválasztásánál alapvető kérdés az, hogy a molekulatömeg milyen mértekben befolyásolja, határozhatja meg a molekuláris diffúziót.
Egy 2000-ben megjelent tanulmány szerint a bőrön át történő optimális abszorpció csupán kis molekulatömeg esetén valósulhat meg. További tanulmányok, illetőleg az irodalom áttekintése során Boss és munkatársai megállapították, hogy normál bőrön csak 500 Daltonnál kisebb molekulatömegű anyagok képesek áthatolni. Akár gyógyszerbevitel, akár pedig a contact allergiát kiváltó anyagok esetében molekulatömeg 500 Dalton alatti. Ez a bőrön történő áthatolás ún. 500 Dalton-os szabálya. [13]
Az alábbi táblázatban a transdermalis gyögyszerformákban leggyakrabban alkalmazott hatóanyagokat, illetőleg molekulatömegüket foglaltuk össze:

Vegyület Molekula-tömeg
Szkopolamin 305
Nitroglicerin 227
Nikotin 162
Klonidin 230
Fentanil 336
Ösztradiol 272
Tesztoszteron 288
Lidokain 234

A transdermalis gyógyszerbevitel legjelentősebb előnye az im. first-pass metabolizáció elkerülése. Így azok a hatóanyagok, amelyek esetében a "presystematicus" metabolizációnak jelentős szerepe van, ezért biológiai hasznosulásuk alacsony és az 500 Dalton-os kritériumot is kielégítik "potenciális jelöltnek" tekinthetők transdermalis készítmény kifejlesztésére.

3. A tapaszok szerkezete és a megoldandó technológiai feladatok
A transdermalis terápiás rendszerek bonyolult felépítésű készítmények, általában öt funkcionális elemből állnak: 1. fedőréteg, 2. gyógyszerraktár, 3. felszabadulást irányító membrán (ez nem mindegyik készítményben van), 4. ragasztó réteg, 5. alsó lefejthető védőréteg.
A transdermális rendszerek tervezésekor a következő technológiai feladatok várnak megoldásra: 1. a gyógyszerraktár összetételének kidolgozása, 2. a célnak legjobban megfelelő membrán vagy mátrix rendszer kiválasztása, 3. a ragasztás kérdésének megoldása, 4. a készítmény hatékony védelmét biztosító csomagolás kidolgozása [8].

A transzdermalis tapaszok egyes típusai
Az alábbiakban ismertetjük a jelenlegi terápiás gyakorlatban elterjedt transdermalis rendszerek összetételét, szerkezetét és tulajdonságait. Jelenleg négy különböző szerkezet között teszünk különbséget: 1. membránnal szabályozott transzdermális gyógyszerleadó rendszerek, 2. adheziv (tapadó) rétegen keresztül szabályozott rendszerek, 3. mátrix diszperziós rendszerek és 4. mikroreservoir típusú (vegyes) rendszerek.

Membránnal szabályozott rendszenek
A membrános rendszerek szerkezetét az 1. ábra szemlélteti. Ebben a rendszerben megtalálható az előbbiekben felsorolt öt alkotórész mindegyike. A Transderm -Nitro és a Scopoderm készítmények sorolhatók ide.
A védőfólia általában alumínium fólia és műanyag film-kombináció - meggátolja a hatóanyag diffúzióját. A hatóanyagot (pl. nitroglicerin, szkopolamin) szuszpendálják vagy laktózra adszorbeáltatva diszpergálják a raktár anyagába. A raktár polimer gél, az előbb említett készítmények esetében kolloid szilicium-dioxiddal gélesített szilikon olaj. A készítmény legfontosabb része a gyógyszer felszabadulást szabályozó membrán, ez etilén-vinilacetát kopolimer. A tapadó, illetve ragasztó réteg is tartalmaz hatóanyagot, hogy a diffúzió már a felragasztás pillanatában meginduljon. A membrán szerkezetének olyannak kell lenni (pórusméret és -sűrűség) hogy mindig kevesebb hatóanyag diffundáljon át, mint amennyi a bőr külső rétegébe penetrálódik. Így a felszabadult hatóanyag teljes mennyisége felvételre kerül és a terápiás vérszintet a gyógyszerforma szabályozza.
A nitroglicerinen és szkopolaminon kívül ösztradiolt, klonidint és prosztaglandin származékokat is alkalmaztak membrán diffúziós rendszerekben [4-6].

Adhezív réteggel szabályozott diffúziójú transzdermális rendszerek
Ebben a rendszertípusban a ragasztó (adhezív) réteg sajátos szerkezete szabályozza a hatóanyag diffúzióját. Az ilyen szerkezetű rendszerek az előbbiekben ismertetett membrános rendszerek egyszerűbb változatai. Szerkezetüket a 2. ábrán láthatjuk.
Mátrix diszperziós transdermalis terápiás rendszerek
A matrixszal szabályozott rendszerekben (3. ábra) a raktár szerkezete határozza meg a diffúzió sesebességét.

A raktár általában egy fizikai térhálós polimer gél (pl. poli-vinil-alkohol váz), vizes glicerines közegben. A mátrixban található a hatóanyag. Itt is nagy szükség van a megfelelő védőcsomagolásra és általában nedvességmegkötő adszorbens réteg is szükséges a védelemhez.
Ilyen típussal találkozunk a Nitro-Dur (Key Pharmaceuticals) készítmény esetében.

Mikroreservoir típusú (vegyes) rendszerek
Ez a típus egyesíti a membrán és a mátrix által szabályozott rendszerek szerkezeti elemeit. A hatóanyag olyan mikroraktárakban (általában folyadékcseppek) helyezkedik el, amelyeket polimer membrán határol. Ezek a cseppek egy összefüggő gélvázban vannak diszpergálva. Így a diffúziót membrán és mátrix együttesen szabályozzák. A vegyes rendszerek szerkezetét a 4. ábrán mutatjuk be.
A vegyes rendszerekből történő gyógyszer felszabadulást is megkísérelték egyenletekkel leírni, de ezek az egyenletek viszonylag bonyolultak. A kereskedelmi készítmények közül a Nitrodisc sorolható ebbe a szerkezeti csoportba.

4. Transdermalis formában alkalmazott hatóanyagok, illetőleg transdermális készitmények:

Nitroglicerin
Az egyik legszélesebb körben alkalmazott transdermalis hatóanyag; döntően természetesen a tradicionális indikációban a coronaria keringés, illetőleg az ischaemiás szívizom oxigénellátásának javítására alkalmazzák.
A tapaszok hatóanyag tartalma, amint az a nevükben is jelzett 5 illetőleg 10 mg. Ez 0,2 mg/óra egyenletes hatóanyag leadást biztosít. A teljes hatóanyag mennyiségnek a leadása 24 órára tehető.
Az említett alap indikáció mellett az irodalomban találkozhatunk a nitroglicerin tapaszok alkalmazásának kísérletével a koraszülés megakadályozására, azaz tocolysis céljára fenyegető abortusban, illetőleg vannak arra vonatkozó kísérletek is, hogy progreszszív systemas sclerosisban a perifériás keringés javítására használják fel. [14, 15]

Szexuálhormonok
a. Ösztradiol/progeszteron
A készítmények nevében szereplő szám a hatóanyag 1 óra alatt leadott mennyiségét mikrogrammban fejezi ki. A készítményekben lévő összes hatóanyagmennyiség ennek sokszorosa. Ezeket a tapaszokat ugyanis 3 naponta, illetőleg hetente váltják a betegek. Az ösztrogén tartalmú tapaszok fő indikációja a menopausalis hormonpótlás, amelyet kezdetben csak ösztrogent tartalmazó tapaszokkal oldottak meg. Ma újabb, fiziológiásabbnak tekinthető eljárás szerint ösztrogén mellett progeszteront is tartalmazó kombinált tapaszok is forgalomban vannak. Ezekben az ösztradiol mellett többnyire a noretiszteronacetát az alkalmazott hatóanyag. A progesztagen esetében a javasolt, naponta leadandó hatóanyag alap-mennyisége 125 mikrogramm.

b. Tesztoszteron
Transdermalis rendszerekben a first-pass metabolizáció elkerülése lehetővé teszi észterei helyett a tesztoszteron alkalmazását, amely egyben azt is jelenti, hogy ezzel egyenletesebb tesztoszteron plazmaszint biztosítható, mint az orálisan alkalmazott észterek esetében. A tesztoszteron transdermalis rendszereket 1989 óta alkalmazzák, kezdetben az applikáció helye a scrotum volt. Az utóbbi években azonban bebizonyosodott, hogy felszívódást elősegítő anyagok hozzáadásával a testfelszín egyéb részein történő alkalmazás esetén is kielégítő felszívódás és hormonpótlás érhető el. [16]
A naponta leadott hatóanyag mennyiség a forgalomban lévő készítményekből 2,5-6 mg tesztoszteronnak felel meg, az össz- hatóanyag tartalom pedig 12-16 mg a transzdermális rendszerben. Napi váltásokkal alkalmazzák, a fő indikációja a hypogonadismusban szenvedő férfiak androgén stimulációja.
Megjegyzendő, hogy ma újabb penetrációt elősegítő segédanyagok segítségével a transzdermális tapaszok mellett bőrre alkalmazott speciális hidrogélekből is felszívódik a tesztoszteron és az ösztradiol is. Előrehaladott vizsgálatok folynak a sexual hormonok dermális-gél formában történő alkalmazásával. [17]

Fentanil
Régóta ismeretes, hogy az opioidok a bőrről képesek felszívódni és a startum corneumban depót képeznek. Igen nagy jelentőségű a szintetikus opioidoknak, a fentanylnak az ilyen formában történő alkalmazási lehetősége, elsősorban a súlyos daganatos fájdalmak csillapításában. Az alkalmazás helye nem befolyásolja a hatást, az alkalmazás ideje alatt egyenletes plazmaszint érhető el, azonban felhelyezést követő rövid időn belül az elérhető plazmakoncentráció nagy egyéni variabilitást mutat. A tapasz eltávolítása után a plazma-felezési idő 16-17 óra. Toxicitás esetén ezen időtartamig szükségszerű az antagonista infúzió alkalmazása.
Különböző hatóanyag tartalmú, illetőleg hatóanyag leadású tapaszok használatosak, nevezetesen a gyógyszer nevében szereplő mennyiségek, az alkalmazási felületre utalnak. Az alpterületről leadható hatóanyag mennyiség 25 mikrogramm/órának felel meg.

Szkopolamin
Az egyik legrégebben alkalmazott hatóanyag transzdermális formában. Mint muscarin antagonista vegyület kinetozisban alkalmazható profilaktikus céllal. Ismeretes, hogy a már kifejlődött tüneteket nem befolyásolja. Ebben az esetben a felhelyezés helye rendkívüli módon fontos. Legoptimálisabb a postauricularis felhelyezés, azaz a fülkagyló mögötti régió, ugyanis ezen a területen legoptimálisabb a hőmérséklet, illetve a keringés a scopolamin felszívódásra és központi idegrendszerbe való jutásara. Az alkalmazási ideje maximálisan 72 óra, ezen idő alatt a forgalomban lévő tapaszokból a leadható hatóanyag mennyiség 0,5 mg-nak felel meg.
Annak ellenére, hogy transzdermálisan történik az alkalmazás a muscarin antagonistákra jellemző mellékhatások szájszárazság, álmosság, ritka esetben psychoticus epizódok is előfordulhatnak. [1]

Nikotin
A dohányzásról való leszokás elősegítése érdekében alkalmazzák a nikotint különböző gyógyszerformákban, így többek között transzdermális tapaszok formájában is.
Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy sem a nikotin tartalmú rágógumikból, sem a transzdermális rendszerekből felszívódott nikotin mennyisége nem éri el a cigarettázással, illetőleg szippantással (burnótozással) vagy rágással (bagózással) elérhető plazma nikotin koncentrációt.
Ennek ellenére az említett formák csökkentik a dohányzás elhagyását követő nikotin elvonási tüneteket:
Jellemző tünetek:
 irritabilitás, türelmetlenség, rosszindulat
 dysphoria, szorongás, depresszió
 koncentráció csökkenés, nyugtalanság
 bradycardia
 étvágy- és testsúlynövekedés.

Tény és a nagy vizsgálatok is bizonyították, hogy a transzdermális rendszerek esetében a compliance lényegesen jobb, mint a nikotin egyéb leszoktatást célzó formái esetén. Az is igaz azonban, hogy a terápiás siker 20%-ra tehető és ez az arány lényegesen rosszabb, mint egyéb abuzus elleni szerek alkalmazásánál.
A nikotin tapaszból leadható hatóanyag mennyiség 0,7 mg/cm2/24 órának fele meg. A forgalomban lévő tapaszoknál a névben szereplő számok az alkalmazási felület nagyságára utalnak. A 10 cm2 –es felületű tapasz hatóanyag tartalma 17,5 mg-nak felel meg, a 20 ill. 30 jelzések két- háromszoros hatóanyag tartalmat jelentenek.
A dohányzásról való leszoktatás mellett tettek kísérletet a nikotin tapasz agitalt dementiaban való terápiás célú alkalmazására is. [19

Klonidin
Bár orális adagolás mellett közel 100%-os biohasznosulás érhető el, az egyenletes plazmaszint biztosítása és a mellékhatások csökkentése érdekében a szer transzdermális adagolási formáját régen, az „elsők” között fejlesztették ki. A döntő indok a hypertóniás betegek együttműködésének javítása volt: a transzdermális készítménnyel hét napos egyenletes gyógyszerszint biztosítható.
Az alapvető indikáció mellett alkalmazzák menopausaban lévő nők hőhullámainak mérséklésére is. [20]

Lidokain
Kézenfekvő a helyi érzéstelenítők ilyen formában történő alkalmazása is. Ezek közül a lidokainnal olvashatók kísérletek az adott rendszerben. A mikrosebészeti beavatkozásokhoz szükséges érzéstelenítés mellett a transdermalis lidokaint alkalmazzák erythromelalgiás fájdalom csillapítására is. [21]

4. Transdermalis applikálásra tervezett hatóanyagok; még nem regisztrált készítmények

Oxibutinin
Ismert, Magyarországon is forgalomban van az orális készítmény, amely elsősorban hyperactiv hólyagműködés, -görcs oldására alkalmazható. A hatóanyag biohasznosulása rendkívül alacsony, mindössze 6%-ra tehető, amely ebben az esetben is a jelentős first pass effectus eredménye. Ilyen értelemben reményteljes az adott hatóanyag transdermalis formában történő alkalmazása. [22]

Bifoszfonátok
A bifoszfonátokról ugyancsak ismeretes a rendkívül rossz bio- hasznosíthatóságuk. Annak ellenére, hogy az újabban forgalomba került készítmények, így elsősorban az alendronat esetében felszívódás tekintetében valamivel kedvezőbb a helyzet, mint a korábbi vegyületeknél, még mindig a "gyenge" kategóriába sorolható. Tehát a rossz biohasznosulás, a jelentős first pass effectus miatt, logikus a kísérlet a transdermalis formában történő alkalmazásra. [23]

Béta2 agonisták
A bronchospasmus oldására, illetőleg prevenciójára kiterjedten alkalmazott gyógyszercsoport esetében is kívánatos az egyenletes terápiás plazmakoncentráció, amelynek eléréséhez a transdermalis applikáció előnyösnek látszik. A jellemző cardialis mellékhatások is csökkenthetők ezen az úton. A tolobuterol ilyen formában történő alkalmazását gyermekek esetén is javasolják. [24]

Antiparkinson szerek
Számos tanulmány igazolta azt, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegek esetében a motoros komplikációk kialakulása az L-dopa szint ingadozásának, a dopaminerg receptorok intermittáló stimulációjának következménye. Folyamatos non-invasiv dopamierg stimuláció a megfelelő hatóanyagok transdermális applikációja révén megvalósíthatónak látszik. Biztató eredmények vannak piribedil, rotigotin és szelegilin trandermalis úton történő alkalmazásával. [25, 26, 27, 28]

5. Az alkalmazás körülményei, nem kívánatos hatások

A tapaszokat túlnyomóan a kívánt hatás helye szerinti anatómiai régió területére helyezték, helyezik. Mint pár említettük tesztoszteron esetében a korábbi scrotalis applikáció szükségtelen, viszont változatlanul a javallt a szkopolamin tapaszok fül mögé helyezése. A nitroglicerin tapaszokat rendszerint a szív körüli bőrfelszínre helyezik, az ösztrogén tapaszokat pedig legtöbbször a glutealis vagy abdominalis bőrre ragasztják. Számos vizsgálat adatai szerint azonban a törzs különböző területeiről történő felszívódásban nincs lényeges különbség.
Nagyon sok közlemény foglalkozott/foglalkozik a trandermális rendszerek által kiváltott nem kívánatos reakciókkal. Ezek tulajdonképpen az occlusiv kötés kapcsán is fellépő irritatív bőrreakcióknak felelnek meg. Egy héten keresztül ugyanazon a helyen történő tapasz alkalmazás esetén a használók kb. felénél is kilakulhat irritatív bőrgyullatás. Emellett 2-3%-ban valódi allergiás contact bőrérzékenységet írtak le klonidin, illetőleg nikotin alkalmazók között.
A megelőzésre legelőnyösebbnek az exponált bőrterület folyamatos változtatását tartják, de kortikoszteroid externa sikeres preventív használatáról is olvashatunk az irodalomban. [29, 30, 31, 32]

Visszatérhet archív anyagaink listájához, ha ide kattint.

© Kéri Pharma